👤

Eva Griffin

A legtöbb ember azt feltételezi, hogy a kutatás és az írás ellentétes irányba hatnak – az egyik hideg és adatközpontú, a másik meleg és emberi. Én azonban azt tapasztaltam, hogy éppen az ellenkezője igaz. A jegyzetfüzetemet két részre osztottam: az egyik oszlop a számoknak és a mintázatoknak van szentelve, a másik pedig azoknak a mondatoknak, amelyek révén ezek a számok jelentőséget nyernek azok számára, akik először olvassák őket.

Két ösztön, egy gyakorlat

Elemzőként úgy követem az oktatási és társadalomtudományi trendeket, ahogy mások a sport eredményeket – ellenőrizem a forrásokat, összehasonlítom a kohorszokat, megkérdőjelezem a saját feltételezéseimet, mielőtt megbíznék egy következtetésben. Íróként ezt a munkát olyanná alakítom, amit egy kíváncsi kezdő és egy tapasztalt kutató egyaránt hasznosítani tud anélkül, hogy lekezelve érezné magát, vagy túl bonyolultnak találná a tartalmat.

Hogyan dolgozom

• A keretrendszereket valós eseteken tesztelem, mielőtt róluk írok
• Az adatokat legalább két független forrással összevetem
• Interjút készítek a gyakorló szakemberekkel, ha a téma megengedi
• Addig írom át a vázlatokat, amíg a szakzsargon eltűnik anélkül, hogy a pontosság csorbulna

Ez az utolsó szokás a legfontosabb: semmi, amit közzé teszek, nem marad pusztán elméleti síkon. Ha egy képzési módszerről vagy kutatási megközelítésről írok, általában magam is kipróbáltam már valamelyik változatát, ezért a részletek inkább átéltnek tűnnek, mint kölcsönzöttnek.

Ha bármelyik ponttal azonosulsz, vagy kérdésed van az itt olvasott cikkekkel kapcsolatban, írj a /contact oldalon keresztül – minden üzenetet személyesen elolvasok.